X.
Kai vérben fürödve, fáradtan ért haza, Taemin éppen máshol volt őt megkeresni, így csak én fogadtam a fiút. Idegen elhatározás kerített a hatalmába és rá szegeztem a mutatóujjamat.
- Kit öltél meg?
- Nem öltem meg senkit. De szerintem tudod te a választ, csak magadnak sem ismered be.
- Te... megölted az apámat? - Borzadtam el, Kai tekintetéből semmit sem lehetett kiolvasni.
- Te is tudod, hogy megérdemelte a halált. - Jött közelebb és véres ujjait végighúzta csupasz felkaromon, mire megremegtem. - Egyébként tényleg nem öltem meg. Taemin fogja megtenni, csak idő kérdése. - Rázta ki a haját a szeméből és finoman homlokon csókolt, majd átsétált a zuhanyzóba. Lefagyva álldogáltam a szoba közepén, ekkortájt érkezett vissza Taemin. Aggodalmasan foglalta kezei közé az arcomat és gyengéden megcsókolt.
- Kérlek, maradj távol Kaitól! - Suttogta az ajkaimra és egy puha csókot lehelt még rá. Bár továbbra sem voltam benne biztos, hogy a szeretkezés olyan jó dolog, az árny teste idegen, jóleső érzéseket ébresztett bennem. Vágytam Taeminre és vágyakoztam Jongin után.
- Miért maradjak távol tőle?
- Túl kíváncsi vagy. - sóhajtott megadóan. - Kai is akar téged, pont, ahogy én, de bántana. Meg, nem szívesen osztoznék rajtad. - Tudtam, hogy hazudik, de nem akartam számon kérni, nehogy baja essen.
- Azt próbáld meg! - Morogta Kai. Ott állt az ajtóban, vizes haja finom arcába lógott és tekintete villámokat szórt.
- Kötöttünk egy egyezséget és te megszegted. - Taemin hangja hideg volt, tekintete nyugodt, kicsit megriasztott. - Vagyis ezek tekintetében még csak meg sem érint.. - Nem tudta befejezni, nyögve rogyott a földre, Jongin pedig ismét csapásra emelte vastag láncait.
- Ne! - Kiáltottam és a földön heverő Taemin fölé hajoltam, hogy védjem. Kai már nem bírta megállítani a kezét, a lánc forrón, elemi erővel rohant végig a gerincemen, elfojtott sikollyal rogytam teljesen a mélyeket lélegző árnyra. A következő pillanatban a démon finom ujjait éreztem a karomon, vállamon.
- Kérlek, ne haragudj! - Suttogta remegő, kétségbeesett hangon, de nem mozdultam, nem reagáltam. Letaglózott a fájdalom, igyekeztem kiheverni az ütést. Kai gyengéden vett a karjaiba és az ágyamba fektetve betakargatott, majd visszalépett Taeminhez, csak halk, feszült hangjukat hallgattam a dübörgő fájdalom mellett.
- Te nem vagy normális. Meg is ölhetted volna ekkora erővel.
- Tudom, de nem tudtam már megtorpanni. Én nem akartam bántani.
- Tudom, tudom. - Mormolta Taemin, szinte láttam, ahogy idegesen fekete tincsei közé túr. - Vigyázz rá! Hozok neki vizet és fájdalomcsillapítót. - Ezek után csend lett, majd besüppedt az ágy mellettem, hideg ujjak cirógatták a homlokom, ez elterelte a figyelmem a fájdalomról.
- Annyira sajnálom. - Suttogta Kai, de szemrehányó nyöszörgésre sem volt alkalmam, mert puha ajkak nyomódtak az enyémekre és a démon finoman, leheletnyit hozzám érve csókolni kezdett. Nem tartott sokáig mert Taemin hamar visszatért és közben a fájdalmaim lassan emberi mértékűre csökkentek. Jongin viszont annál eltorzultabb arccal dőlt a falnak és a kezét a mellkasára fektetve kapkodta a levegőt. Kinyíló szemeim ezt látták elsőnek, de az árnynak nem tűnt fel, hogy valami baj van.
- Mi baja? - Suttogtam elborzadva.
- Ez nem normális. - Morogta Taemin, engem figyelmen kívül hagyva. Kai csak résnyire nyitotta a szemeit és társára mordult, Mini a szemeit forgatva fektette a tenyerét a démon mellkasára, de szisszenve el is kapta, lila fény izzott a bordái mögött, láttam a szíve lüktető árnyékát, ahogy ütésről ütésre nehezebben halad. - Ellen menni a saját átkodnak. Meg akarsz halni?
- Igen.
- Idióta. - Köpte Taemin és idegesen kezdett járkálni, aggódott Jonginért, vagy inkább magáért. Óvatosan kimásztam az ágyból, hogy közelebbről is lássam a testet. Most is azt tettem, amit az ösztöneim súgtak és a víz dala szólt hozzám, mennem kellett.
- Le tudod hozni a lépcsőn?
- Édes vagy. - Mosolygott rám Jongin két nyögés közt. - De démont orvos nem gyógyít. - Taemin szemforgatva lépett oda és a vállára dobva emelte fel az erőtlenül tiltakozó fiút. Gerincem lüktetését félrerakva, görnyedten osontam le a lépcsőn, de anya nem volt itthon. Kiléptem a magas fűvel borított hátsó kertbe, az apró medence most is ott várt rám a békakórussal. – Kérlek, fektesd bele! - Lépkedtem a puha fapadkára és vetkőzni kezdtem, Taemin le sem vette rólam a tekintetét, miközben Kait tartotta. Belegázoltam a finoman bugyogó vízbe és átvettem a testet, majd átöleltem a derekát és hangtalanul, csobbanás nélkül magammal rántottam a forrás feneketlen mélyébe.
Taemin ledöbbenve esett térdre a két alak hűlt helye láttán, úgy nyelte el őket a sötét, mintha ott se lettek volna. Dashimin sellőként rántotta le Kait, hogy ott a vízbe fojtsa. Reménykedett benne, hogy nem ez fog történni, esze ágában se volt még egyszer meghalni, az az egy is borzalmas volt nyolcszáz évvel ezelőtt. Viszont továbbra sem tudta, hogy a lány mi lehet, hiszen a sellők vérszomjasak és nem élnek meg a szárazon. Dashimin semmilyen varázslényre sem hasonlított.
Kai tekintete elkerekedett, ahogy fény távolodni kezdett tőle és elfogyott körülötte a levegő. Nem fulladt, egyenlőre képtelen volt rá, de nem volt kellemes érzés a számára. Egy kar fonódott a derekára és fekete hajkorona hullámzott mellette, többet nem igen tudott meglátni a víz alatt, és a fájdalom is elhomályosította a látását. Elragadója csak úszott és úszott vele a mélység felé, ahol már dermesztő volt a víz hidege, majd lelassított, nekinyomta a medence megkövült vörösfenyő falának és széttépte az ingét. Egyszerre hideg és forró kezek simultak lüktető mellkasára, csak a belőle áradó lila fény világította meg a sellő arcát, démoni volt. Éles fény töltötte be a látókörét és a mellkasát agyonnyomó fájdalom feltört a torkán, levegőbuborékokként köhögte ki, mostmár fulladni kezdett. Ajkak szorultak az övéire, egy nyelv nyomta le az övét és az éltető levegő kitisztította a fejét. Ragaszkodva ölelte magához éltetőjét, aki kényelmes hullámokkal kezdett felfele úszni, miközben folytonosan ajkai közé ajkai közé fújta a levegőt.
Taemin meglepve hőkölt hátra, mikor a holdfénytől csillogó vízben megfordult a fény és a mélyből ragyogott fel az égitest.
Néhány perccel később két fej törte át a nyugodt felszínt, Jongin köhögve hajtotta a homlokát Dashimin vállára, majd a lány kibontakozott a karjai közül és nyakig a vízbe merülve, könyörögve nézett Taeminre.
- Kérlek, hozd ide a törölközőm! - Az árny zokszó nélkül vált anyagtalanná és a ház falán felszaladva beszökött az ablakon, de váratlan vendég fogadta.
Kai lassan úszott Dashiminhez és kezei közé fogta a hideg arcot.
- Köszönöm neked. - Suttogta az orrát a lányénak nyomva, majd oldalra hajtotta a fejét és megcsókolta a megmentőjét.
Dashimin remegő sóhajjal nyitotta el ajkait, hagyta, hogy a démon a hatalmába kerítse, irányítsa. Jongin fürge ujjai végigsiklottak a lány oldalán és a medence falához szorította áldozatát. Erősen markolt Dashimin combjába és maga köré emelte a lány kecses lábait.
Dash nagy erővel lökte el magától a démont, pedig a mágia húzta magával, és kimászott a vízből. Vacogva topogott a hideg, éjszakai szélben, míg karok nem fonódtak köré és egy test kezdte felmelegíteni. Kai ölelte magához csendben, szeretettel, gondoskodva és Taemin pedig csak nem jött. - Gyere, menjünk be! - Suttogta a démon és a lányra adta rejtélyesen száraz ingjét, majd lassan, gondos mozdulatokkal kezdte végig gombolni a combja közepéig érő ruhadarabot. Majd ismét homlokon csókolta és húzni kezdte a ház felé.
Jobb híján követtem Kait az épületbe, fel a lépcsőn, be a szobámba. Taemin ott ült az ágyamon, megláncolva, mint egy kutya és egy idegen lány éppen a lábaihoz térdelt, keze pedig az árny combtövén nyugodott. Az árny tekintete dühtől izzott és meredten bámulta a szemközti falat.
- Te meg ki vagy? - Törtem meg a lány halk dúdolását, erőt és bátorságot adott nekem, hogy Kai ott állt szorosan a vállam mögött.
- Szóval Ő lenne a kis béka. - Nem nekem mondta, hanem Jonginnak. Vádlón pillantottam fel a démonra, kerülte a szemkontaktust.
- Azt kérdeztem, ki vagy.
- Nekem egy mocskos kurva ne parancsoljon! Dögölj meg ribanc! - Emelte fel kezeit. Elektromosságot éreztem a testemben, görcsbe rántott, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt. Kai állt előttem, teste megfeszült, de hangtalanul tűrte a kínt. - Tudom, hogy Taemin megdugott. És hogy Kainak is majdnem sikerült alig pár perce. De tudod, nekem mindkettő a tulajdonom volt. A kurvájuk voltam. - Az árny fenyegetően kezdett morogni, tekintete a gazdáját fürkészte. - El az útból Jongin! Had öljem meg. - Kuncogott a lány, de a démon nem engedelmeskedett, a testével védett.
- Menj arrébb Kai! - Suttogtam halkan és tenyereimet a lapockáira fektettem.
- Persze, hogy darabokra szedjen. - Morogta Jongin.
- Úgyis Dayoungot szereted. - Vont vállat Taemin, megcsörrentve a láncait. - Hetek óta ismét ide jár kúrni. Nehogy már most fordulj ellene!
- Taemin. - Képedtünk el Jonginnal egyszerre, én összetört szívvel, Kai felháborodva.
- Érzel valamit ez iránt a másik iránt? - Sziszegte Dayoung és Kai összerogyott fellángoló erejétől, ezzel utat engedve a mágiának, ami így engem ért. Taemin vadul ugrott fel, de láncai nem engedték, egyedül álltam ezzel a démonnal szemben. Idegen képek táncoltak egyre gyorsabban körülöttem, szimbólumoknak tűntek. Megjelentek a múltam képei is, felismertem a két lányt és a fiút, de olyan távolról voltak ismerősek, elfelejtettem a nevüket, restelltem is, mert fontosak lehettek. Összemosódott a két világ, nem tudtam már mi a valós, csak azt, hogy meg kell Kait ettől a valamitől, mert ez rossz, még ha őt is szereti. Korallkék fénnyel ragyogott fel fekete szemem és éreztem. Éreztem, ahogy a szél pajkos hullámai a hajammal játszanak, tűz melengeti az arcomat és selymes vizet sodort a meleg déli szél az ujjaim közé, aztán felrobbantam. Elvakított a fehér, tiszta fény, majd minden sötétbe burkolózott.
Taemin láncai lehullottak, megszabadult a démon átkától, Jongin légzése pedig megnyugodott, fájdalmai elcsitultak, mint tenger a vihar után. Az árny óvatosan vette karjaiba az ájult lányt, büszke volt rá, de féltette is. Ágyba fektette, hozott neki egy nagy pohár vizet és hideg borogatást csuklóira, lángoló homlokára. Dashimin ügyesen bontakoztatta ki erejét, és ha használta, a környezetében minden olyanná vált, mint egy delejes álom. Gondolkozva, szeretettel őrizte az eszméletlen lányt, odalent közben hangok hallatszottak. Taemin lehunyta szemeit s kinyúlt a lelkével. A kegyetlen férfi hazajöhetett, tolószékben ült, Kai láncai örökre megnyomorították. Hiányzott a bal lába térdtől lefelé és az árny biztos volt benne, hogy már a lábai közt sincs semmi mocsok. Egy füzetet mutatott a könnyes tekintetű aprócska asszonynak, feje be volt kötve. Gazdája a nyelvét is kimetszette. Taemin egyszerre gondolt büszkeséggel és undorral Jonginra.
Kai komoly fájdalmak árán tudott felemelkedni a padlóról, Taemin őt figyelte átható tekintetével.
- Mi történt? Ugye Dayoung nem bántotta? - Rohant az ágyhoz aggódva, fájdalmairól megfeledkezve.
- Az a szajha egy ujjal sem tudott hozzáérni.
- Dashimin...
- Dashiminnek hihetetlen hatalma van a lelke mélyén, azt te is észrevehetted. Egyedül képes volt visszaűzni egy démont a saját birodalma legmélyére. - Jongin meglepetten fogta meg az eszméletlen lány kezét, rajongva figyelte a nyugodt arcot. - Képes lennél még ennél jobban is tisztelni és csodálni?
- Képes lennél még ennél jobban is szeretni? - Kérdezett vissza Kai, Taemin ellágyuló arcát kutatva a tekintetével.
- Képes lennék mindennél jobban szeretni. - Suttogta az árny a falra pillantva Kai feje felett.
A lány halk sóhaja zökkentette ki őket, lassan magához tért, kinyitva szemeit.
- Őt soha többé nem akarom látni. - Suttogta száraz torokkal, de mutatóujja egyenesen Jongin mellkasára szegeződött. Kai elnyílt ajkakkal, meglepetten figyelte Dashimin rideg arcát, beigazolódott rejtett félelme. A lány elvesztette a bele vetett bizalmát és visszaküldte őt a birodalmába.
- Dash, a testével védett. - Suttogta Taemin megremegő hangon.
- Azt mondtam, soha. - Emelte fel a lány a hangját és a leláncolt ajtó hangos dörrenéssel vágódott ki. - Te is menj el! - Lökte el Taemin kezeit. - Undorítóak vagytok. Hazudtatok, pedig mindent megtettem, amit csak akartatok. Megmentettem az életedet. Neked adtam a testemet és ezt kaptam cserébe. Egy másvilági kurvát, akibe szerelmes ez itt, te pedig megfektetted. Gyűlöllek titeket, csak fájdalmat hoztatok nekem. - Sírta el magát Dashimin, Kai megrettent tekintettel nyúlt az apró, remegő kezek után, fájt így látnia a lányt, de Taemin elkapta a csuklóját, ezzel utalva neki. Gyászos csendben hagyták ott síró szerelmüket, Jongin még visszafordult az ajtóból felé, majd becsukta azt maga után és a láncok halkan siklottak a helyükre.
Taemin magába roskadva ült a terem padlóján, fájtak neki Dashimin szavai. Sok mindenre megtanította a lány. A hűségre, a szerelem megbecsülendő értékére. Mióta Dash felbukkant, neki eszébe sem jutott másvilági nőkkel múlatni az idejét, csak az apró emberlány és a szerelem fogalma járt a fejében. Neki ezek egyet jelentettek. Dayoung megláncolta, mint a korcsát, pedig soha nem akarta volna még egyszer magáénak a féldémon testét. De talán a legjobban az fájt neki, hogy Dashimin megbánta, hogy neki adta magát. Még sosem érezte azt egy nővel sem, hogy ki akarna szakadni a szíve és nem akart egyre és egyre többet kielégíthetetlenül. Eddig zavarta, ha partnere közvetlen volt, vagy érzelmeket táplált, bezzeg Dashimintől csak azt akarta, hogy ragaszkodóan ölelje minden percben. Ez az apró, sokat szenvedett lány mindezt előhozta belőle.
- Vigyázni fogsz rá. A nap minden szent percében a sarkában leszel, és nem hagyod, hogy baja essen! - Az árny csak bólintott Jongin szavaira.
Kai szintén meglepett, csalódott és dühös volt. Dühös magára, amiért nem volt képes, vagy inkább nem akart nemet mondani Dayoungra és most ismét a birodalmába csukták elzárva attól, akinek minden rezdülése csodálatot ébresztett benne. Bűntudata elemésztette belülről. Még senkiért sem akart változni, Dashimin mellett pedig észre sem vette, hogy mennyivel tisztább lelkű lett pár nap alatt.
Féltették Dashimint, most nem volt mellette igazán senki, Taemin sem támogathatta és így, a lány nélkül máris hosszúak voltak a csendek, lassú az idő és gyilkos a máskor oly szép éjszaka, mikor a gonosz elengedhette vágyait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése