Álomjárók árnyai

VI.

Mikor magamhoz tértem, egy kórházi ágyon feküdtem, mellettem pedig Taemin üldögélt behunyt szemmel, arca néha meg- megrebbent.

- Taemin? - Suttogtam erőtlenül, mosolyogva nyitotta ki a szemét, de tekintete nem volt vidám.

- Magadhoz tértél. - Állapította meg, majd kezét a homlokomra fektette. Bőrét szinte jegesnek éreztem.

- Kai, Ő miért tette ezt?

- Soha nem állítottam, hogy Jongin épelméjű. - Ingatta meg az árny a fejét. - De most szólnom kell az orvosodnak, hogy ébren vagy. Azonnal jövök. - Kacsintott rám, majd átsétált a falon. Megforgattam a szememet, bolond volt ez az árny. Az orvos hamar odaért hozzám és elkezdte felállítani a diagnózist, mikor Taemin lassan az árnyékokból emberré alakult. A doktor csak a felbukkanó fiút vette észre és alaposan megijedt. - Kopogtam. - Biccentett az árny.

- Semmi kétség. - Mormolta zavartan Dr. Bang és folytatta a dolgát. 

Délután jöttek látogatóba, Chanyeol és Baekhyun képében. Túlpörgött barátunk azonnal aggodalmaskodni, de az én mélyhangú hercegem hamar lenyugtatta. Sokáig ott voltak, azt kellett megvárnom, hogy anya ideérjen, mert akkor kiengednek majd. Nem tudtam hogyan lehet, hiszen Kai véresre szabdalt a korbácsával, efelől ki kell majd kérdeznem Taemint.

Anyukám este hét fele érkezett meg, könnyes volt a szeme.

- Ha Taemin nincsen, akkor elveszítettelek volna. - Súgta a fülembe, miközben magához ölelt. Hasogatott a hátam az érintése nyomán, egyre kevésbé értettem a dolgot. Bánatosra sikeredett mosollyal igyekeztem bátorítani anyát, amit nehezen ugyan, de viszonzott is. Chanyeolék is velem tartottak hazafele, anya meghívta őket vacsorára, én pedig úgy tettem, mintha felhívnám az árnyat, tudtam, úgyis a ház előtt fog várni. 

Nem tévedtem, a kocsiból már messziről kiszúrtam a verandán szobrozó megmentőmet, aki mosolyogva ölelt magához, amint odaértem hozzá. Furcsamód tudta, hogy hova kell fektetnie a tenyerét ahhoz, hogy ne nyilalljon a hátam. Apa nem volt otthon, mikor hazaértünk, a gyomromba egyszerre furcsa, kellemes érzés költözött. - Édesapád kedden jön haza. Üzleti úton van. - Mosolygott rám anyukám, mert azt hitte zavar a hiánya. Pedig hihetetlen módon megkönnyebbültem.

Taemin hamar eltűnt köreinkből, gondoltam szemmel akarja tartani Kait, vagy valami ilyesmi, de mikor kikísértem Baekhyunékat és Chanyeol egy apró csókkal elbúcsúzott tőlem, szemet szúrt a természetellenes árnyék. Siettem a szobámba, Taemin már az ágyamon ült.

- Jongin eltűnt. - Nézett rám sötét tekintettel.

- Hogyan? - Sápadtam el.

- Nem tudom. Normális esetben nem jöhetne ki azon a nyamvadt ajtón, de tegnap majdnem megölt egy embert és a saját árnyát is. Valószínű, hogy mikor kihoztalak, nyitva maradt az ajtó.

- Akkor ő most...?

- Akárhol lehet és ez baj, hatalmas baj. - Ingatta az árny a fejét. Egy ideig csendben ültünk, majd az ajtó halk nyikorgással kezdett kinyílni, Taemin halk morgással kapta fel a fejét, mintha figyelmeztetett volna valakit. Kai arca jelent meg a résben, arcán beteges vigyor jelent meg.

- Szóval életben maradtál. Milyen kár. Szépen ki tudtalak volna preparálni te kis ribanc. Érdekes darab lettél volna a gyűjteményemben. - Lépett hozzám és kínzó lassúsággal végigsimított a hátamon, amitől szinte újraéltem azt a fájdalmat, amit okozott nekem. Könnyes szemekkel haraptam be alsó ajkamat, de olyan erővel, hogy kivérzett. Erre Jongin halkan kuncogni kezdett. - Taemin biztosan szívesen lenyalná. - Fogott fel mutatóujjával egy, az államon remegő vércseppet és lenyalta. - Finom. - Vigyorodott el. - Taemin. - Biccentett, de az árny rezzenéstelen arccal szuggerálta. - Ne rontsd el a játékomat! - Mordult fel a démon, mire az árny remegő ujjaival lassan letörölgette a cseppeket rólam, de nem vette a szájába, a ruhájába törölte. - Azt mondtam nyald le. - Vágott rajta végig Jongin, mire egy véres csík jelent meg az árny szép arcán. Taemin undorodva pillantott gazdájára majd, odahajolt hozzám és nyelvével finoman letisztította az államat, majd az ajkaimat.

- Kérlek, ne haragudj rám! - Suttogta, majd az elégedett Kai után kullogott és az ajtó bezárult.

Nyugtalan éjszakám volt, reggel viszont tudtam, mit kell tennem. Kivettem a vitrinből a gyógyszeremet és három kapszulát ügyeskedtem a tenyerembe. Elhatároztam, hogy elfelejtem a másvilágot.

Ahogy teltek a napok és rendszeresen szedtem a gyógyszereimet, álomszerűvé vált az ajtó és az emlék, hogy találkoztam Taeminnel és hogy Kai bántott engem. Mindeközben pedig Chanyeol és köztem egyre szebben alakult minden, igazi, álomba illő barát volt, hatalmas hálával tartoztam érte a sorsnak. Az életem tulajdonképpen egyenes útra került, mígnem egy reggel ott állt előttem Taemin, miközben a gyógyszeradagomat szórtam a tenyerembe. Riadtan kerekedett el a szemem és amennyi csak kijött, annyi bogyót öntöttem a markomba, majd le is nyeltem, de az árny nem adta fel ennyire könnyen. A hajamba markolva háttafeszítette a fejemet, sikításra nyitottam a számat. Ezt kihasználva másik kezét valami csoda folytán sértetlenül dugta le a torkomon, majd pár pillanattal később kihúzta és a földre szórta a marék kapszulát. - Miért ártasz magadnak? Miért akarsz elfelejteni?

- Ti vagytok, akik ártanak nekem. - Csuklott el a hangom, látszott, hogy zavarja a "ti" szócska.

- Ígérem, hogy megvédelek Jongintól, az életem árán is, de kérlek, ne akard elfelejteni azt, amihez közöd van! Könyörgöm neked, Dashimin. - Hevesen kezdtem rázni a fejemet.

- Félek, Taemin. Inkább rettegek csak egy dologtól, mint kettőtől.

- Kai soha többet nem fog bántani, az életemre esküszöm.

- Az Isten szerelmére Lee Taemin, hiszen halott vagy. - Riadtan kaptam a szám elé a kezemet, nem akartam megbántani, de úgy tűnt, mégis sikerült. - Ne haragudj! - Nyúltam a csuklója után, hagyta, hogy megfogjam, majd magához rántott és szorosan megölelt.

- Évszázadok alatt te vagy az első, akihez közel tudtam, vagy közel akartam kerülni. Kérlek, ne hagyj el! - Könnyek gyűltek a szemembe szavai hallatán és lassan lecsurogtak az arcomon. Megnyugtatóan simogatta a hátamat, hosszú csend ereszkedett közénk. - Egy rövid időre el tudom intézni, hogy ne bántson az apád. - Suttogta, de még így is hirtelen ért a hangja. Remegő sóhaj szakadt fel belőlem és elhúzódva tőle, bólintottam párat.

- Dashimin, itt van Chanyeol! - Hallottam meg anya hangját, az árny bűnbánóan elmosolyodott, két keze közé foglalta az arcomat és telt, puha ajkait az enyémekre nyomta.

- Mindig látlak és vigyázok rád, csak hívnod kell, de ha nem szólsz, nem jöhetek. Ez Jongin kikötése. - Suttogta a számra, majd árnyékká foszlott szét és kiosont a kulcslyukon. Chanyeol pár pillanattal később érkezett, mosolyogva ölelt magához és finoman megcsókolt. Lelkesen viszonoztam, kapcsolatunk gyönyörűen alakult, de most még égett Taemin apró csókja az ajkamon, furcsa volt.

Este szinte felüdülés volt ágyba bújni, míg igyekeztem elaludni, barátom a fekete, sajgó hegeket cirógatta a hátamon, azt hiszem talán Kai tehette ezt velem.

Ma este Taemin nem állt Jongin útjába, mikor az álomjáró álmodót választott magának, Kai oldalát pedig fúrta a kíváncsiság és szent ígérete ellenére a lány álmaiba veszett bele.

Ragyogó vizek és egzotikus, tengeri mélységek fogadták, otthonos, megnyugtató érzés volt. Aztán egy falut látott, kis erdei település volt, ahova a fény csak a leveleken keresztül szűrve jut le. Egy fiút látott, egy arcot, egy érdekes, de szép és furcsamód ismerős arcot. Szeretettel mosolygott rá, persze igaziból a lányra, majd elment. Otthagyta és egy másik lányhoz lépve finoman megcsókolta. Jonginnak horrorisztikusan ismerős volt a másik lány, de gondolatai becsődöltek, akkora hatással volt rá Dashimin álma. Ezek után pedig ismét a víz mély, hűs kékje vette körbe, az álom egyszerre hordozta magában a boldogságot és a gyászt.

Kai meglepve lépett ki az álomból, hihetetlenül sok energiát gyűjtött össze ennyi idő alatt. Reggelig csendben gubbasztott, igyekezett megérteni Dashimin álmát.

- Belenéztél, igaz? - Állt elé Taemin, a mellkasán összefont karokkal.

- Milyen vele lenni? - Csapott le Kai a lehetőségre.

- Ha az érdekel, nem feküdtem le vele.

- Milyen, amikor mosolyog? Szokott aranyos lenni? Nagyon fájnak a sebhelyei? És... és nagyon haragszik rám?

- Retteg tőled. - Ingatta meg az árny a fejét, de belül örült a változásnak, a démon a jobb út fele kanyarodott Dashimin álma hatására. - Dashimin pedig mindig aranyos és igen, őrült mód fájnak a sebei, amiket TE okoztál. - Jongin bűnbánóan hajtotta le a fejét.

- Ugye megmondod neki, hogy sajnálom?

- Még meglátom. - Vont vállat Taemin. - De a helyedben inkább Dayoungot keresném és nem Dashival foglalkoznék.