IV.
Mikor felébredtem, nem értettem miért fekszem még mindig a kádban, azután lassan tudatosult bennem, hogy hogyan is kerültem oda tegnap este. A Hold hideg fénye besütött a fürdőszoba ablakon, gyönyörű látvány volt, lassan emelkedtem ki a vízből, fázósan megborzongtam, majd nekiálltam kicsavarni a hajamat. Mielőtt magamra tekertem törülközőt, odaléptem az ablakhoz, leheletem forró nyomott hagyott az üvegen, ami hidegen simult a bőrömhöz. Végül elnyomtam egy ásítást és a törülközőt magam után húzva besétáltam a szobámba. Tekintetem megint megakadt az ajtó feliratán, de csak gúnyos félmosolyra húztam a számat. Undorító ember lehet, aki ilyen nevet kap.
Kai elkeseredett pillantást vetett a behunyt szemmel ülő árnyra, két napja egy álmot sem látott, kezdett fásult lenni. Nem gondolta volna, hogy Taemin bosszúból bezárja a hőn szeretett birodalmába. Behunyta égő szemeit, Dayoung képe jelent meg előtte, ahogy alatta fekszik, hangosan nyögi a nevét. Hiányzott neki a szeretkezés. Mit szeretkezés, a szex. Megint Taeminre pillantott, annak szája sarkában kedves kis mosoly bujkált. Bele akart pillantani a fiú gondolataiba, de Taemin sajnos nem aludt, csak a kinti világot figyelte.
Az árnyban rég eltemetett vágyat ébresztett a meztelen lány látványa. Utoljára talán a halála előtt érzett ilyen emberi késztetést, hogy elmerüljön egy nő forró testében. Ahogy a hold fénye megcsillant a vizes bőrén és odasimult az üveghez, mellei neki nyomódtak a hideg, nyirkos ablaknak, régen látott ilyet, de nem hitte, hogy még valaha vágyni fog ilyesmire.
Mindemellett viszont büszke volt Dashiminre. Tudta az első pillanattól kezdve, hogy a lányban sokkal több erő van, mint Dayoungban, csak ezt Kai nem volt hajlandó beismerni. A nagy démonmester elkövette azt a hibát, hogy beleszeretett az ágyasába, aki majd két éve eltűnt. Taemin nem értette Jongint. A félszemű árny nem értette a szerelmet. Soha nem volt az és tudta, hogy soha nem is lesz az.
Kai fejében megfordult, hogy bocsánatot kér Taemintől, hogy az kiengedje őt, de a büszkesége nagyobb volt annál, és inkább magára hagyta a meditáló árnyát. Tudta, hogy Taemin néhány napon belül kiengedi, hiszen ha meghal, vele hal az árnya is.
Reggel ébredtem fel ismét, ma senki sem volt otthon, gyorsan összekészültem és már indultam is a suliba. Sokat gondolkoztam Chanyeol szavain és minél többször lejátszottam magamban a tegnapi jelenetet, annál jobban beleszerettem a gondolatba, hogy a mély hangú fiúval járjak. Nem figyeltem merre teszem a lábaimat, ez is ritka volt, hiszen puszta óvatosságból mindig mindent és mindenkit megnéztem magamnak.
Annyira a gondolataimba vesztem, hogy észre sem vettem mikor értem oda a sulihoz. Csak felpillantottam az épületre, nagy levegőt vettem és beléptem. Ötödik napja jártam ide, mégis mintha ezer éve kezdtem volna. Már könnyűszerrel megtaláltam a termet, ahol angollal kezdtünk, soha nem szerettem a nyelvórákat.
Sajnos az első órában nem találkozhattam Chanyeollal, hiszen míg én a kezdő, addig ő a haladó angol csoportban volt benne.
Viszont mikor kiléptem a teremből, az ajtófélfának dőlve várt és kedvesen mosolygott rám. Viszonoztam a mosolyát.
- Mi újság?
- Hát nem sok. - Ráztam meg a fejemet. - Veled?
- Úgyszintén. Bár mondjuk tegnap egész este kockultam.
- Mivel játszottál?
- Witcher. Ismered?
- Csak hallottam róla, de a Devil may cryt szeretem.
- Ki vagy te, csodanő? - Karolta át a vállamat, elnevettem magam és hagytam, hogy közelebb húzzon magához. Baekhyun sokat sejtetően vigyorgott ránk már messziről.
- Két napig nem jövök és máris egy pár lesztek? Megáll az eszem. - Inkább nem szóltam egy szót sem, Chanyeol biztatóan meglökött.
- Nézd el neki! Betegesen igyekszik nekem barátnőt vadászni. - Kedvesen elmosolyodtam, miközben az osztálytársak gyűrűjében bohóckodó Baeket néztem.
- Olyan, mint egy búgócsiga. - Chanyeol elnevette magát kijelentésemen, majd letelepedtünk egymás mellé a hátsó padba. - Már megy a matek?
- Alakul. - Mosolyodott el társam és felcsapta a füzetét, hogy megmutassa mit bűvészkedett a házi feladattal. Csak néhány rossz volt benne, tényleg csak egy jó magyarázatra volt szüksége. Ahogy figyeltem a füzetet, óvatosan oda fordultam Chanyeol arca felé és megleptem egy puszival. Mindketten belepirultunk a dologba.
Egész matekon elfordultunk egymástól, nem tudtam mit tehetnék.
Azután együtt ebédeltünk Baekhyunékkal, de Baek barátnője azóta sem békélt meg velem, el is felejtettem a nevét.
Mivel szerdán nem mentem be a büntetésre, ma kellett bent lennem, meglepett, hogy Chanyeol is bent van. - Mi olyan meglepő ezen? Én mindig szabályt hágok. - Vigyorgott rám kisfiúsan, nagyon édes volt.
Hogy hasznosan teljen az idő, a többi diákkal ellentétben mi összedugtuk a fejünket és megírtuk a matek és fizika házinkat, mikor kicsengettek, egy hatalmas pacsival tudtuk le a gondokat. Chanyeol viszont azután nem engedte el a kezemet és óvatosan össze is fonta az ujjainkat. Félve pillantott rám, de csak pirulva mosolyogtam. - El jössz velem teázni?
- Igen. - Mosolyodtam el vidáman, a szívem majd kiugrott a helyéről örömömben.
Késve értem haza, elkezdett már sötétedni, így oppa az ajtóig kísért, majd finoman megpuszilta a homlokomat.
- Vigyázz magadra! És akármik is ezek az ujjnyomok, ha még egyszer bánt, annak rossz vége lesz. - Suttogta kicsit sötét hangon. - Szép álmokat! - Ölelt még magához, majd elsietett.
Ma este anya nem volt otthon....
Apa pedig megvert. Kihúzta a nadrágszíját, a huszadik ütés után nem számoltam, de már nedvesen csattant a fenekemen, vér folyt le a combomon és ivódott bele letolt ruhámba. Zokogva könyörögtem, hívtam Taemint, de mind hiába. Cserben hagytak. Cserben hagytak az álmaim, a barátaim, cserben hagyott a másvilág.
Aztán apám odaszíjazta a kezem az ágyam kovácsoltvas keretéhez és megerőszakolt. Talán olyan kegyetlenül, mint még soha. Bár a testem egy lelki sérüléssel védekezett a feldolgozhatatlan traumák ellen, az agyam most nem tudott annyi endorfint termelni, hogy elnyomja a fájdalmat, és ekkor jött az, amit mindig rettegve vártam. A roham. Hangom fokozatosan torzult el és szenvedő nyögdécselésem lassan állatias morgássá alakult. Rángatni kezdtem a kezemet és nem zavart, hogy a bőrszíj véresre dörzsöli a csuklómat, nem éreztem fájdalmat. Addig cibáltam és forgattam a kézfejemet, míg a vértől csatakos ujjaim át nem csusszantak a csomón. Kellemes zsibbadás kerített hatalmába, az apám még sosem erőszakolt meg egy roham közepén, most furcsa érzések kavarogtak bennem és szavakat kényszerítettek kimondani.
- Vágysz a saját tested gyümölcsére? Azt mondod, én vagyok a beteg és az őrült, pedig tőled kell hánynia az embernek. - Nyögdöstem, miközben fokozta a tempót.
- Elhallgass ribanc! - Vágott ököllel a hátamba és tövig merült bennem, fájón szisszentem fel és hirtelen sikítozni, üvölteni kezdtem. Átbillent a mérleg, ez már a tényleges roham volt. Apám fejvesztve menekült ki a szobámból, a körmömet magamba vájva omlottam le a földre, addig kapartam magam, míg a combom és az arcom is vérezni kezdett.
A felhők elúsztak az égről, kitisztult az éjszaka és a fogyni készülő Hold beragyogott az ablakomon. Megbabonázva figyeltem a jelenséget, most néztem ki először az ablakomon. Lepillantottam a hátsó udvarra, az árnyékok közt megcsillant valami. Egy kis borvíz medence lehetett, régen sok ilyen épült Szöul külvárosában is. Ösztönösen kezdtem vetkőzni, majd meztelen osontam le a lépcsőn, nehézkesen elhúztam a hátsó ajtó rozsdás reteszét és a magas fűben indultam a medence keresésére.
Fából épült pereme már elkorhadt, a nedves fa undorítóan cuppogott a kis súlyom alatt is, varangyok kórusa szólt a koszos víz felől, de ahogy beleléptem a moszatos lépcsőn a vízbe, elhallgattak. Testem lassan merült el, lüktető alfelemet megnyugtatta, míg sebeimet marta a borvíz forrás. Alig érezhetően még bugyogott valahol, de nem foglalkoztam vele, csak a felszín alá buktam és behunytam a szememet. Megint képek jelentek meg előttem, boldogság lüktetett a mellkasomban. Egy olyan boldogság, ami mindenkinek kijárt volna, nekem mégis csak az álmaimban jutott.
Taemin résnyire nyitotta a szemét, megint fellobbant benne a vágy. Farka kegyetlenül lüktetett a nadrágjában, kellett neki Dashimin. Kár is lett volna Dayoungra várni, hiszen ha vissza is jön, egyszer sem biztos, hogy megint megcsalja vele Jongint. Kicsit haragudott a lányra, amiért az ilyen hirtelen bukkant rá saját mágiájára, veszélyes játék volt ez.
Kai térdelt le a ketrec mellé, nem szólt, de Taemin csukott szemmel is tudta, gazdája tekintete könyörög neki. De nem. Még nem volt itt az idő, hogy Kai bepillantást nyerhessen Dashimin álmaiba és ráébredjen a lány vonzerejére. Jonginnak szenvednie kell, míg titkon szerelmesnek vallja magát Dayoungba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése